2008. szeptember 25.

nano színtérriport - ki hova szarik, ki honnan eszik?

Először csak arról akartam írni, hogy mi van a KA! Bookinggal, meg hogy szopás a Kuplung, és hogy ha bár én idáig próbáltam őket támogatni azzal, hogy igyekeztem minél több koncertre lemenni, de tovább nem látom értelmét. Mert hogy ugye nem jönnek az emberek koncertre. Hát akkor kevesebbet kellene csinálni, ha tudjuk, hogy nem jönnek, mert különben nem marad pénzünk. De mostanában ez már igazából nem tud felizgatni, mert közben olyan dolgok történnek, amiktől lassan komolyan kitérek a hitemből.
Kezdjük talán azzal, hogy lemegyek egy koncertre Szegeden, amiről mondjuk tudom, hogy egyáltalán nem kéne ott lennem, mert nekem igazából nincs nagy kedvem balhézni meg megmondani a frankót, de kíváncsi voltam a helyre, mindegy is. De miért szervezi punk/hc mércével tökéletesen vállalhatatlan koncertet egy olyan ember, aki a grind eltökélt harcosának állítja be magát?! Hát mi a fasz van? Oké, hagyom a rébuszokat: Nikson, Reflected, Kötelező Közhelyek. Hát édes istenem, csak azért, hogy a zenekara 20-szal több kislány (és kisfiú...) előtt játszon? Nem értem a mai napig, hogy mi a büdös lófasz van. Különösen fájó ez akkor, ha belegondolok, hogy Máté annak az Another Way-nek is tagja, aminek a(z eddigi) munkásságát a legtöbbre tartottam a ma működő zenekarok közül. Felfoghatatlan.
Oh, de aztán csak belesek a NOFX topicba (miért nem bírtam még mindig felhagyni a fórumozással?) és máris elfelejtem ezt is. Egy pár napig azt hittem, hogy én elmegyek majd a Smafu reunion koncertre. Aztán BT már elgondolkodtatott egy kicsit, de most aztán szempillantás alatt minden kételyem elszállt. Olyan nekem a Smafu, mint az első barátnőm volt. Idősebb volt nálam és akkor még úgy éreztem, egy csomó dologban érettebb és használhatóbb az álláspontja, mint az enyém. Aztán mikor pár hónapja találkoztunk, kizárólag a jólneveltségem akadályozott meg abban, hogy 5 perc után faképnél hagyjam, mivel egy komplett idiótának tűnt, akivel sosem állnék szóba. Szóval inkább hagyjuk meg a Smafu-t annak a zenekarnak, ami miatt elkezdtem nagyrészt azokkal a zenékkel foglalkozni, amikkel ma is. De amellett, hogy a koncert is relatíve öreg emberek bohóckodása lenne komolyan már rég nem gondolható számokkal, még azt is tudom, hogy Mozart-nak tényleg megállt a punk a Fat Wreck-nél, pedig mikor én itt tartottam már annyi idős lehetett, mint én most. A zenekar többi tagjának kompetenciáját inkább nem is feszegetném. Egy szó mint száz, régen kinőttem én már ebből, és marha érdekes, hogy mások nem.
Konkluzió? Szegeden azt hiszem nem megyek többet koncertre, még azon is erősen elgondolkoztam, hogy megpróbáljak-e szervezni a továbbiakban. Budapesten amellett, hogy 3 ujjamon meg tudom számolni azokat a magyar zenekarokat, akikért igazán lemennék, nincs pénzem hetente többezer forintot költeni arra, hogy további - számomra - közepesen érdekes koncerteket látogathassak majd. Akkor inkább spórolok két hónapig egy bécsi kirándulásra, ahol legalább nem ismerem az emberek túlnyomó részét és látok olyan zenekarokat, amikre tényleg kíváncsi vagyok.

2008. szeptember 20.

Második nekifutás

Először is utáltam a freeblogot. Másodszor jó példája ez annak, hogy milyen ember vagyok én: sokszor szeretnék csinálni valamit, de csak ritkán lesz valami kézzelfogható eredménye az ötleteimnek. Most is itt van ez a félmegoldás. Lustaságból is, meg mert kételkedtem abban, hogy bárkit is érdekelne, sosem csináltam meg a perzine-t, plusz néha úgy éreztem a blogot is jó lenne folytatni. Úgyhogy álljanak itt a papíron soha meg nem jelent írások mintegy bevezetőként; később pedig szeretném valahol ezek, és a régi blog kritikái és koncertbeszámolói között folytatni valahol.

A tartalom:
- Amit a punkrock adott
- Oktogon
- sXe isn't cool anymore
- Lemezek

Még egyszer felhívnám rá a figyelmet, hogy ezeket még az előző karácsony környékén írtam, szóval néhol már aktualitásukat veszthették, érdemes inkább archívumként kezelni.
 
Egyedi keresés