Bármilyen hihetetlen, nem azt fogom leírni, hogyan jöttem rá, hogy mennyire nem hiányoznak nekem másnapok, meg hogy miután úgy döntöttem nem iszom, rájöttem ez mennyire jó, vagy hogy el kellett dönteni, hogy akkor most ki az úr. Még ha nem is hatna alapvetően mesterkéltnek ezt spontán változásnak beállítani, akkor sem érdekelné a kutyát sem, meg aki ismer, egyből jogosan titulálna álszentnek. Viszont az már tényleg meglepő volt, hogy azok az ismerőseim, akik nem érintettek a punk szubkultúrában hogyan reagáltak a kijelentésemre, miszerint "leálltam a piával".
Mikor ezt írom, ennek még csak két hete, mégis már számtalan vitát kellett lefolytatnom, néhányszor már komolyan kezdtem ideges lenni. Főleg ilyen kérdések után, mint: "ŰŰmikor leszel a régi, EREDETI önmagad?" Persze arra számítottam, hogy lesznek győzködések, hogy ugyan már, minek, meg hasonlók, de minden várakozásomat felülmúlta az a könyörtelen intolerancia, amit kapok például attól a barátomtól akivel hétköznapokon a legtöbbször sörözgettem. Ő komplett árulásnak értékeli, amit csinálok. Nem számít, hogy ettől ugyanúgy bármit megbeszélhetünk, ugyanannyira lehet rám számítani, mint eddig, csak az számít, hogy ha én nem iszok, akkor az már nem baráti sörözés. Másoktól ha nem is ennyire durván, de lényegében ugyanezt megkaptam, hogy az nem jó, ha két ember közül az egyik részeg a másik nem. Mintha minden sörözés valamelyik fél lerészegedésével végződne.
Persze meg lehet ezt magyarázni, nyílvánvalóan támadásnak veszi a másik fél, mintha őt ettől a naptól kevesebbnek tartanám, vagy majd ha lerészegedik, jól kinevetem, hogy milyen szánalmas. Pedig azt hinném, ezek az emberek az évek során megismertek már annyira, hogy nem kell tőlem valami undorító pálfordulásra számítani az alkolfogyasztás megítélését illetőlen; mégsem mondta (szinte) senki, hogy "oké, semmi gond, akkor majd én iszom, te meg nem". Hangsúlyozom mégegyszer, ezek azok a barátaim, akik nem kerültek soha közelebbi kapcsolatba a hardcore-ral. Naés? Ez még csak nem is kibaszott tetoválásokról vagy csörömpölésről vagy a verekedős táncokról szólna. Semmi olyan, ami elsőre szokatlannak tűnhet, egyszerűen a tolerancia hiányáról. Persze faszság lenne messzemenő következtetéseket levonni ezeknek a barátságoknak az értékéről (még akkor sem, ha van sok más kérdés is, amiben nehezen fogadják el a döntéseim), de akkor is egy újabb dolog, amivel egészen máshogy állítottam magam kihívások elé, mint ahogy gondoltam.
Mikor ezt írom, ennek még csak két hete, mégis már számtalan vitát kellett lefolytatnom, néhányszor már komolyan kezdtem ideges lenni. Főleg ilyen kérdések után, mint: "ŰŰmikor leszel a régi, EREDETI önmagad?" Persze arra számítottam, hogy lesznek győzködések, hogy ugyan már, minek, meg hasonlók, de minden várakozásomat felülmúlta az a könyörtelen intolerancia, amit kapok például attól a barátomtól akivel hétköznapokon a legtöbbször sörözgettem. Ő komplett árulásnak értékeli, amit csinálok. Nem számít, hogy ettől ugyanúgy bármit megbeszélhetünk, ugyanannyira lehet rám számítani, mint eddig, csak az számít, hogy ha én nem iszok, akkor az már nem baráti sörözés. Másoktól ha nem is ennyire durván, de lényegében ugyanezt megkaptam, hogy az nem jó, ha két ember közül az egyik részeg a másik nem. Mintha minden sörözés valamelyik fél lerészegedésével végződne.
Persze meg lehet ezt magyarázni, nyílvánvalóan támadásnak veszi a másik fél, mintha őt ettől a naptól kevesebbnek tartanám, vagy majd ha lerészegedik, jól kinevetem, hogy milyen szánalmas. Pedig azt hinném, ezek az emberek az évek során megismertek már annyira, hogy nem kell tőlem valami undorító pálfordulásra számítani az alkolfogyasztás megítélését illetőlen; mégsem mondta (szinte) senki, hogy "oké, semmi gond, akkor majd én iszom, te meg nem". Hangsúlyozom mégegyszer, ezek azok a barátaim, akik nem kerültek soha közelebbi kapcsolatba a hardcore-ral. Naés? Ez még csak nem is kibaszott tetoválásokról vagy csörömpölésről vagy a verekedős táncokról szólna. Semmi olyan, ami elsőre szokatlannak tűnhet, egyszerűen a tolerancia hiányáról. Persze faszság lenne messzemenő következtetéseket levonni ezeknek a barátságoknak az értékéről (még akkor sem, ha van sok más kérdés is, amiben nehezen fogadják el a döntéseim), de akkor is egy újabb dolog, amivel egészen máshogy állítottam magam kihívások elé, mint ahogy gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése