alap könyvek alap arcoknak

Remélem mostanra azért a leglustábbak is kiolvasták a karácsonyra kapott Punk a platónt, szóval gondoltam a közeljövőben próbálok majd adni pár tippet azoknak, akik úgy érzik, képesek lennének még pár könyv befogadására, és akik szívesen bealáznák azokat, akik azt merik még mondani 2009-ben, hogy "tisztára olyan volt, mint a GitV-ben".
Az első áldozat a Salad Days, Charles Romalottitól. Mégpedig azért, mert alaptörténetében mutat hasonlóságokat a Get In The Van-nel: főszereplőnk egy ambíciózus fiatal punk srác, aki előbb a középiskolában alapít zenekar a néhány maradék kívülálló cimborájával, majd később lehetősége nyílik, hogy csatlakozzon kedvenc bandájához, akiknek előtte csak otthon hallgatta rongyosra a lemezét. A helyszín természetesen az USA - Iola, Kansas. Persze Rollins realista és groteszk (nem mellesleg valós) történetéhez képest ez inkább egy romantikusnak mondható (nem, nem love story, te paraszt), de azért még a fogyaszthatóság határain belül tartott mese. A történetről persze nem akarok túl sok poént lelőni, de minden szóba kerül, amire a magunk fajta ugrik és amit már annyiszor hallottunk az USA-ban játszódó sztorikban: pizzafutár állás, 5-10 punk lakta ház, menekülés a redneck-ek elől, koncertek isten háta mögötti helyeken. Ami jelzi, hogy a szerző azért otthon van a témában, hogy a színtér tipikus figurái tökéletesen ábrázolva jellennek meg, és bizony minden egyes kaszton (mint például a harcos feminista, vagy az X-es kissrácok, de akár ide vehetjük a zenéléssel felhagyó, munkát és családot vállaló legjobb barátot is) elég jól lehet szórakozni, bár így a főhős már-már hibátlannak tűnik (a maximalizmusán, nomeg a jó ideig hordott, derékig érő zöld rasztáján kívül), de ezt elnézhetjük.
Hogy a történetek, amelyekben valós zenekarok szerepelnek mekkora részben igazak, arról ötletem sincs, mindenesetre ki tenne le egy könyvet, amiben a gyorskajáldába betérő és kizárólag infantilis fingós vicceket elsütő geek-ekről kiderül, hogy a Descendents tagjai? Több poént azt hiszem nem lövök el, de rengeteg közismert zenekar bukkan fel, hogy ennél egy sokkal meglepőbb magyar zeneszerzőről már ne is beszéljek.
Szóval ha te sem bírtad elviselni a Harry Pottert, viszont fekete bárány volt a jeled az oviban, akkor ez a könyv neked való. Könnyed kis fejlődésregény koncertekkel, turnéval, abszolút hiteles előadásban és néhány király mondattal, amiket később kitehetsz a myspace oldaladra.

Igyunk, hogy legyen mit köpni

Mivel még az iwiw is olyan szar, hogy nem tudok szórakozni az "ismerősök friss képei"-n, ezért inkább elmesélem, mikkel voltam elégedetlen az elmúlt hetekben!
Voltam először is a Something Against You utolsó előtti koncertjén, ami így leírva egészen izgalmasan hangzik, de aki ott volt akár ezen, vagy az egy héttel korábban, akár azt is mondhatná, "én is feloszlanék". Persze gondolom mindenki megszokta már, hogy semmi tánc nincs a koncerteken, semmi sem olyan már, mint anno 81-ben. Nem, idén már az ordas panklányok kifizettetik Vendellel a sört, amit az egyetlen megmozdulás alkalmával azonnal kilökött az egyikőjük kezéből. Viszont ez is csak mókás volt, nem zavaró. Ami zavaró, az az, hogy miért kell fél órát várni arra, hogy valaki megszerelje az egyetlen fellelhető mikrofont? Két részről tudnám a kérdést megközelíteni. Tudom, hogy elég szánalmas ilyen távlatból ezzel példálózni, de mikor volt egy zenekarunk még régen, a mindenkori énekesnek volt egy saját mikrofonja. Mint ahogy a többieknek gitárja, meg dobja, akik emellett simán elköltötték egyéb kis vackokra egy-két mikrofon árát egy évben. Szóval eddig is köztudott volt, hogy kiabálni egy zenekarban kurva kényelmes dolog, mert maximum besegítesz a cipekedésnél, aztán hangolni sem kell, csak megérkezel, ordibálsz, vége. Amennyiben például higiéniai szempontokat nem veszek figyelembe (látom, most azért már tényleg mindenki bezárja az oldalt), akkor is csak simán nem fair anyagilag a többiekkel szemben. Főleg ha figyelembe vesszük - és akkor meg is érkeztem a másik oldalhoz - hogy az ember sosem tudja mi vár rá ezekben a szar "klubokban". Mint például a szegedi Garaboncziás, amit ugyanúgy minősít a mikrofonok teljes hiánya, mint a vállalhatatlanul szar és drága sörválaszték. Igazából a dolog annyiból érdekes, hogy ha nem telnek el súlyos félórák az ilyen pöcsölésekkel, akkor talán belenézek az utolsó zenekarokba is, ahelyett, hogy hazamegyek aludni.
Nade ha csak ennyit írok, még alig baszogattam valakit, szóval jöjjön is a következő kedvenc témám. Olvasom a Reaction-t, és benne, hogy gitárost keres a Motivation. Még el is mosolyodom, mostanában úgy is egyre többször játszom el a gondolattal, hogy újra kéne valamit zenélni, csak hát mindig van kifogás. Meg a Fülöp-szigeteken is király lehet játszani. Aztán látom, hogy nade ám legyen vegetáriánus sXe az a gitáros. Még gyorsan leszögezem, itt most nem a Motivation fikázása következik. Ellenben érdekelne, hogy vannak-e még a világon, akikben ellenszenvet kelt a zenekarok utáni "vegan, vegetáriánus straight edge" "stílusmeghatározás". Csak mert szerintem ez egy demagóg és populista húzás. Ismételném, hogy ez csak a Moti hirdetésének apropóján jutott újra eszembe. Ha van egy fasza zenekarod, értelmes mondanivalóval, akkor mi szükség van ilyen címkékre? Azt gondolnám, hogy ez mindenkinek magánügye. Persze így egyből több srác jön majd le a koncertekre, az alkorokon és vádlikon még meg sem száradt a tinta. Pedig vannak zenekarok, akiket nagyon is kedvelek, és X-esként határozzák meg magukat - csak éppen nem lesznek soha a kedvenceim. Inkább megmaradok azoknál, akik bár lehet, hogy a tagok pont nem isznak, vagy veganok, vagy akármi, de semmi kedvük a világ orrára kötni. Nem akarom túlragozni, meg egyáltalán, hülyeségnek is tűnik ekkora tömegbe belekötni, de jól esik!
Haha, azért a végére mégiscsak eszembe jutott valami: magyar zenekarok vajon milyen indíttatásból reklámozzák az "all ages", amúgy respektálandó eszméjét? Egy országban, ahol 15 évesen simán alkoholhoz, cigarettához és szórakozóhelyhez lehet jutni? Vagy van ennek a kifejezésnek egy másik megközelítése is?

7 érdekes dolog? nanee.

Csak azért megyek bele a dologba, mert Kalóz azt hitte, biztos nem fogok. Bár erősen kell gondolkodnom, hogy 7 egyáltalán összejöjjön.
1) a karácsony előtti napokban bajuszt növesztettem és még mindig megvan.
2) a látszat ellenére nehezen jutok dűlőre emberekkel, főleg ha olyasmit csinálnak, ami zavar, és ezt szóvá kell tennem
3) rendszeresen takarítok és mosogatok!
4) ha egy mód van rá, sosem iszom Coca-Colát. csak Pepsit.
5) az iskolában talán 1 kivétellel minden kötelezőt elolvastam.
6) már-már kórosan sok alvásra van szükségem a boldogsághoz.
7) valami baja van a nyakamnak. rendszeres testmozgás hiányában úgy két havonta kurvára megfájdul, és egy szűk hét, mire rendbe jön.

Na. Egyébként lehet, hogy írok majd valamikor valami értelmeset is. Erre meg válaszolhat bárki, akinek kedve tartja. Persze nem olvasom a blogotokat, haha!