Remélem mostanra azért a leglustábbak is kiolvasták a karácsonyra kapott Punk a platónt, szóval gondoltam a közeljövőben próbálok majd adni pár tippet azoknak, akik úgy érzik, képesek lennének még pár könyv befogadására, és akik szívesen bealáznák azokat, akik azt merik még mondani 2009-ben, hogy "tisztára olyan volt, mint a GitV-ben".
Az első áldozat a Salad Days, Charles Romalottitól. Mégpedig azért, mert alaptörténetében mutat hasonlóságokat a Get In The Van-nel: főszereplőnk egy ambíciózus fiatal punk srác, aki előbb a középiskolában alapít zenekar a néhány maradék kívülálló cimborájával, majd később lehetősége nyílik, hogy csatlakozzon kedvenc bandájához, akiknek előtte csak otthon hallgatta rongyosra a lemezét. A helyszín természetesen az USA - Iola, Kansas. Persze Rollins realista és groteszk (nem mellesleg valós) történetéhez képest ez inkább egy romantikusnak mondható (nem, nem love story, te paraszt), de azért még a fogyaszthatóság határain belül tartott mese. A történetről persze nem akarok túl sok poént lelőni, de minden szóba kerül, amire a magunk fajta ugrik és amit már annyiszor hallottunk az USA-ban játszódó sztorikban: pizzafutár állás, 5-10 punk lakta ház, menekülés a redneck-ek elől, koncertek isten háta mögötti helyeken. Ami jelzi, hogy a szerző azért otthon van a témában, hogy a színtér tipikus figurái tökéletesen ábrázolva jellennek meg, és bizony minden egyes kaszton (mint például a harcos feminista, vagy az X-es kissrácok, de akár ide vehetjük a zenéléssel felhagyó, munkát és családot vállaló legjobb barátot is) elég jól lehet szórakozni, bár így a főhős már-már hibátlannak tűnik (a maximalizmusán, nomeg a jó ideig hordott, derékig érő zöld rasztáján kívül), de ezt elnézhetjük.
Hogy a történetek, amelyekben valós zenekarok szerepelnek mekkora részben igazak, arról ötletem sincs, mindenesetre ki tenne le egy könyvet, amiben a gyorskajáldába betérő és kizárólag infantilis fingós vicceket elsütő geek-ekről kiderül, hogy a Descendents tagjai? Több poént azt hiszem nem lövök el, de rengeteg közismert zenekar bukkan fel, hogy ennél egy sokkal meglepőbb magyar zeneszerzőről már ne is beszéljek.
Szóval ha te sem bírtad elviselni a Harry Pottert, viszont fekete bárány volt a jeled az oviban, akkor ez a könyv neked való. Könnyed kis fejlődésregény koncertekkel, turnéval, abszolút hiteles előadásban és néhány király mondattal, amiket később kitehetsz a myspace oldaladra.
Az első áldozat a Salad Days, Charles Romalottitól. Mégpedig azért, mert alaptörténetében mutat hasonlóságokat a Get In The Van-nel: főszereplőnk egy ambíciózus fiatal punk srác, aki előbb a középiskolában alapít zenekar a néhány maradék kívülálló cimborájával, majd később lehetősége nyílik, hogy csatlakozzon kedvenc bandájához, akiknek előtte csak otthon hallgatta rongyosra a lemezét. A helyszín természetesen az USA - Iola, Kansas. Persze Rollins realista és groteszk (nem mellesleg valós) történetéhez képest ez inkább egy romantikusnak mondható (nem, nem love story, te paraszt), de azért még a fogyaszthatóság határain belül tartott mese. A történetről persze nem akarok túl sok poént lelőni, de minden szóba kerül, amire a magunk fajta ugrik és amit már annyiszor hallottunk az USA-ban játszódó sztorikban: pizzafutár állás, 5-10 punk lakta ház, menekülés a redneck-ek elől, koncertek isten háta mögötti helyeken. Ami jelzi, hogy a szerző azért otthon van a témában, hogy a színtér tipikus figurái tökéletesen ábrázolva jellennek meg, és bizony minden egyes kaszton (mint például a harcos feminista, vagy az X-es kissrácok, de akár ide vehetjük a zenéléssel felhagyó, munkát és családot vállaló legjobb barátot is) elég jól lehet szórakozni, bár így a főhős már-már hibátlannak tűnik (a maximalizmusán, nomeg a jó ideig hordott, derékig érő zöld rasztáján kívül), de ezt elnézhetjük.
Hogy a történetek, amelyekben valós zenekarok szerepelnek mekkora részben igazak, arról ötletem sincs, mindenesetre ki tenne le egy könyvet, amiben a gyorskajáldába betérő és kizárólag infantilis fingós vicceket elsütő geek-ekről kiderül, hogy a Descendents tagjai? Több poént azt hiszem nem lövök el, de rengeteg közismert zenekar bukkan fel, hogy ennél egy sokkal meglepőbb magyar zeneszerzőről már ne is beszéljek.
Szóval ha te sem bírtad elviselni a Harry Pottert, viszont fekete bárány volt a jeled az oviban, akkor ez a könyv neked való. Könnyed kis fejlődésregény koncertekkel, turnéval, abszolút hiteles előadásban és néhány király mondattal, amiket később kitehetsz a myspace oldaladra.
2 megjegyzés:
ki az ismert zeneszerző? ligeti györgy vagy erdélyi tamás?
Bartók
Megjegyzés küldése