a hazai klubélet forradalma

Az egész úgy kezdődött, hogy a Filter mostani programszervezőjével beszéltem telefonon, aki érdeklődni kezdett, hogy milyen koncerteket és mióta szervezek, mert ő valami olyasmin dolgozik, ami bizony a honi koncertszervezést fogja nagymértékben előrevinni és ehhez keres vállalkozó kedvű embereket. Ki tudja, ezt az embert még nem ismertem, szóval azt mondtam találkozzunk, miért ne mondaná el, mit akar.
Egy hete ilyenkor a Filterben ültem, az ötszáz forintos sörömet kortyolgatva, és a kosármeccset bámultam a tévében. Már az elején kezdett elromlani az egész. Az úriember két lánykával társalgott - hamar kiderült, hogy ugyanarról a dologról, amit majd nekem is el fog mondani, és 5 perc türelmemet kérte. Szóval vártam, miközben egy negyvenes tagokat felvonultató kutyaütő metálbanda játszott magának és a néha beténfergő 2 embernek. "Szóval ilyen zenekarok miatt nincs hely két hónapra előre", gondoltam magamban, de ezt már meg lehetett szokni. Persze ott jött-ment az a mihaszna "hangosító" gyerek is, majd később megérkezett méltó párja, Pásztor Tamás hátulról is maximum ronda, dagadt nőnek nézhető segédje. Akkor már tudtam, kurvára rossz helyen vagyok. Közben bár nem akartam hallgatózni, de a lányokkal folytatott beszélgetésből percenként csapták meg a fülem a "százalék" és "menedzser" szavak. Ha már lejöttem, azért csak akartam várni a dolgot, de az 50. percben már elhatároztam az egy órás ultimátumot. Éppen belefért a kolléga.
Nem tudom van-e jelentőssége, de túl sokat azért nem akarok leírni ennek a forradalmi rendszerről. A lényeg annyi, hogy egy maréknyi zenekart menedzselne egy-egy ember. A koncertbevétel százalékáért. Aztán kiderült, lennének, akik csak úgy hobbiból kerültek ehhez közel - mint én - és vannak - mint a lányok - akik művelődésszervezőnek (vagy már máshogy hívják, de a jogutódja) tanulnak és ezt szakmai gyakorlatként csinálnák. Hát jó. Aztán ugye jött az, hogy nagyrészt legalább olyan stílusú zenekarokkal lehetne foglalkozni, amelyet kedvelsz. Ez logikus! Aztán mikor elmondta, hogy a két feketébe öltözött lányka számára is a punkbandák lenne ez a terület, akkor már komolyan kezdtem rájönni, hogy nekem itt már nem sok keresnivalóm lenne.
Oh, azt kifelejtettem, hogy ebbe a rendszerbe való bekerülésnek persze díja van, évente öt számjegyű. Próbáltam megjegyezni, hogy szerintem a punk szubkulturából jövő zenekarok nem fognak fizetni ilyesmiért, mire a válasz az volt, hogy ez havi szinten fejenként kevesebb, mint egy doboz cigi. Meg hogy több zenekar is mondta már, hogy őket ez igenis érdekelné. Most is lesz valami emocore zenekar, amit ő fog menedzselni. Ám legyen. Én csak annyit akartam megtudni, hogy ez elősegíti-e valamilyen szinten külföldi zenekarok itthonra történő leszervezését, erre azonban csak homályos "hát nem igazán" jelentéstartalmú választ kaptam.
Szóval persze nem lesz közöm ehhez az egészhez, de ami miatt leírtam mindezt az az, hogy bevalljam, egy-két pillanatig még gondolkoztam is a dolgon, bár úgy utólag teljesen érthetetlen, miért. Talán mert mostanában elég szűkös az anyagi helyzetem és bármilyen ajánlatot megfontolok, amivel minimális pénzt is kereshetnék. Elég gyenge kifogás, majd az attitűd jóllakat!
Úgyhogy a koncertszervezés új kora egyelőre nem köszönt be, marad egymás basztatása a klubokkal, akiknek a vezetői plusz párezer forintért eladják az anyjukat, vagy amúgy is a picsába kívánják a csörömpölést meg az egymást lökdöső embereket. Várjuk tovább azt szikrát az ősrobbanáshoz.