2009. június 29.

Something For Us

A Something Against You-t kb. egész fennállása alatt egy olyan zenekarnak tartottam, ami kéne, hogy ha nem lenne. Viszont ennél sokkal több jelentősséget nem tulajdonítottam neki, azaz nem tartottam számon a "meghatározó" bandák között (amikből így hirtelen hármat tudnék mondani). Viszont amit már korábban is lehetett érezni, az a jómultkorában egy ciprusos koncert alkalmával fogalmazódott meg bennem tisztán. Talán van, aki emlékszik arra a borzasztó béna képregényre amit (többedik próbálkozásra...) sikerült rajzolnom a Nothing demójának megjelenésekor. Nem volt benne rosszindulat, de ami kiböki az ember szemét/fülét, azon nincs mit szépíteni.
Szóval igaz, hogy zeneileg sem hozott fergeteges újításokat a SAY, és Viktorka szövegeire sem mondanám, hogy abból értettem meg a punk lényegét, vagy hogy kirázna tőle a hideg. Viszont amióta én koncertre járok és nagyjából követem a "színtér" alakulását, még egyetlen zenekar hatása sem volt ennyire egyértelmű és erőteljes. Lehet, hogy csak az időzítés volt jó, de a lényegen nem változtat: a fiatal magyar zenekarok döntő többsége az ő munkásságuk nyomán indult el. Ami pedig ebből a legfontosabb, hogy elindult. Mert persze, nagyon jó, hogy 30 éves emberek csinálnak egy újabb zenekart, amiben éppen egy másik hangszeren játszanak, és jól szórakoznak, de azt hiszem mindannyiunk számára világos, hogy nem ezektől a "project"-ektől kell várni az itthoni pankélet fellendülését. Hanem attól, hogy tizenéves srácok költik gitárokra és felvételekre a pénzüket alkarra varratás helyett. Mivel pedig minden rendes ember bevallhatja, hogy fiatal korában majmolta az aktuális hőseit, nincs miért belekötni egy kísértetiesen hasonló borítóba, egy ugyanúgy összeragasztószalagozott gitárba, vagy éppen egy a felolszlás után néhány héttel már programba ágyazott feldolgozással. Anno én is nagyon szerettem volna egy Newborn számot játszani, csak hát nem ment, még akkor sem, hogy olyan magasságban tartottam a gitárom, ahol az aktuális kedvencek. Mielőtt még valaki félreértené, vannak, akik idősebben is ezekről a rajtkövekről ugranak el, csak ők már egy kicsit észrevétlenebbül csinálják.
Ahogy pedig múlik az idő, azért a zenekarok nagy része kitalálja, hogy valóban mit is szeretne játszani (vagy felolszlik, persze), akkor pedig még az is megtörténhet, hogy nem lesz olyan kínos egy külföldi banda elé nagyítóval keresni a szóbajöhető magyar zenekarokat, vagy csak egyszerűen nem lesz unalmas itthoni koncertekre járni. Mert valljuk be, ez azért nem olyan rég még egy teljesen valós probléma volt, bár nem akarom elkiabálni, mert most is csak a fény pislákol az alagút végén.

Nincsenek megjegyzések:

 
Egyedi keresés