Ez a koncert remek példázata volt annak, hogy a zeneipar gépezetétől még a Descendents tetoválások sem képesek megmenteni senkit. A Title Fightra nem vesztegetnék túl sok szót, egyáltalán nem néztem utánuk. Ez az ugrálós, külön énekes nélküli punkrock egy kicsit nosztalgikusan hatott, mostanában már elég ritkán találkozom ilyen felállással. Nem találtam igazán említésre méltó momentumot a produkcióban, úgyhogy 5 perce kipróbáltuk, milyen az emeletről nézni egy koncertet, a zenekar feje fölül - nem túl élvezetes.
Ami viszont lényeges, hogy miért is a Polar Bear Club volt ennek a bulinek a headlinere. Az a PBC, akik azon kívül, hogy elfogadható számokat írnak egy még nem túl elcsépelt stílusban és ezt nagyjából elő is tudják adni, semmit sem tud felmutatni. Oké, ez persze csak annak kérdés, aki az utóbbi pár tíz évben nem hallott a könnyűzenéről. Szóval 1,5 éve is volt szerencsém látni ezt a bandát (akkor még kicsit jobbnak is tűnt), mikoris a Gaslight Anthem lemezbemutató turnéján nyitottak - koncertenként 70 dollárban részesülve a GA párezres gázsijából. A befektetés kifizetődött, mint látjuk, ha az ember zenekara végre aláír a Bridge9-hoz, már csak hátra kell dőlni és megy minden magától: aki a városban szűk farmert és kockás inget hord, az biztosan ott lesz a bulidon. Így is lett, viszont mintha némi csalódottságot véltem volna felfedezni a közönség reakciójában (saját informátorom szerint is jobb ez azért lemezen).
Viszont vannak egy páran, akiknem nem ér annyit ez az egész, hogy kurvát csináljanak magukból, még ha ajánlatot is kapnak esetleg. Így történt az, hogy a SHOOK ONES nem volt főzenekar. Az a Shook Ones, amelyik a válasz arra, hogy miért volt teljesen értelmetlen a Lifetime-nak újra összeállni (főleg így). 3 remek lemezzel, jó szövegekkel, és élményszámba menő koncertekkel a hátuk mögött ők nem elegek főzenekarnak. A szegény Polar bear Clubnak elég nagyot kellett volna alakítania, ha felül akarják múlni a produkciót, sajnos nagyon nem sikerült. Főleg énekesposzton domborodott ki a különbség, állítom hogy még az est második helyét sem csípték el, BT még fényképezés közben is beelőzött! A punk koncert egyik első szabálya pedig, hogy tűnjön rövidnek. A Shook Ones ezt is teljesítette, bár végig remek számok voltak, mégis szívesen maradtam volna még párra, a PBC ráadását viszont már az előtérben malmoztuk végig.
Szóval összességében azt kaptam, amire előzetesen számítottam, illetve annál azért sokkal több magyart a színpad előtt. Viszont a teljes katarzis elmaradt, talán a közönség hevesebb reakciója még hiányzott, így csak baromi jó volt, de nem túl sok tánccal. Plusz most először kellett Bécsben belvárosi klubba mennem, és az egész város hangulata alapján én valamiért nagyon is el tudtam képzelni, hogy a hely majd nemdohányzó lesz. Ez mondjuk egy magyarnak nem valódi probléma.
Ami viszont lényeges, hogy miért is a Polar Bear Club volt ennek a bulinek a headlinere. Az a PBC, akik azon kívül, hogy elfogadható számokat írnak egy még nem túl elcsépelt stílusban és ezt nagyjából elő is tudják adni, semmit sem tud felmutatni. Oké, ez persze csak annak kérdés, aki az utóbbi pár tíz évben nem hallott a könnyűzenéről. Szóval 1,5 éve is volt szerencsém látni ezt a bandát (akkor még kicsit jobbnak is tűnt), mikoris a Gaslight Anthem lemezbemutató turnéján nyitottak - koncertenként 70 dollárban részesülve a GA párezres gázsijából. A befektetés kifizetődött, mint látjuk, ha az ember zenekara végre aláír a Bridge9-hoz, már csak hátra kell dőlni és megy minden magától: aki a városban szűk farmert és kockás inget hord, az biztosan ott lesz a bulidon. Így is lett, viszont mintha némi csalódottságot véltem volna felfedezni a közönség reakciójában (saját informátorom szerint is jobb ez azért lemezen).
Viszont vannak egy páran, akiknem nem ér annyit ez az egész, hogy kurvát csináljanak magukból, még ha ajánlatot is kapnak esetleg. Így történt az, hogy a SHOOK ONES nem volt főzenekar. Az a Shook Ones, amelyik a válasz arra, hogy miért volt teljesen értelmetlen a Lifetime-nak újra összeállni (főleg így). 3 remek lemezzel, jó szövegekkel, és élményszámba menő koncertekkel a hátuk mögött ők nem elegek főzenekarnak. A szegény Polar bear Clubnak elég nagyot kellett volna alakítania, ha felül akarják múlni a produkciót, sajnos nagyon nem sikerült. Főleg énekesposzton domborodott ki a különbség, állítom hogy még az est második helyét sem csípték el, BT még fényképezés közben is beelőzött! A punk koncert egyik első szabálya pedig, hogy tűnjön rövidnek. A Shook Ones ezt is teljesítette, bár végig remek számok voltak, mégis szívesen maradtam volna még párra, a PBC ráadását viszont már az előtérben malmoztuk végig.
Szóval összességében azt kaptam, amire előzetesen számítottam, illetve annál azért sokkal több magyart a színpad előtt. Viszont a teljes katarzis elmaradt, talán a közönség hevesebb reakciója még hiányzott, így csak baromi jó volt, de nem túl sok tánccal. Plusz most először kellett Bécsben belvárosi klubba mennem, és az egész város hangulata alapján én valamiért nagyon is el tudtam képzelni, hogy a hely majd nemdohányzó lesz. Ez mondjuk egy magyarnak nem valódi probléma.
